Szőlőszedés a faluban

Idén még nekem, aki egyáltalán nem értek a kajszibarackhoz, is egyértelműen bőséges termés van.

A hegyi ösvényeken, a falusi földek között, a buszmegállóban, minden ház kertjében...

Egyszerűen annyira tele vannak a fák, hogy attól féltem, letörhetnek az ágak.

A kajszibarackok gazdagon teremtek és értek.

De bármilyen gazdag is a termés...

Nem az én kajszibarackfám, szóval nekem csak álom marad ㅜ.ㅠ

Sétáltam, és láttam, hogy egy kajszibarackültetvényen szedik a gyümölcsöt,

így egy egész kosárral vettem,

egymás mellé sorakoztattam őket, és tervet készítettem, hogy ahogy érnek, úgy fogyasztom el őket, de

a faluvezető is adott egy keveset, mondván, hogy bár kicsik, de édesek.

A szomszéd bácsi is azt mondta, hogy szedjek le néhányat a saját kajszibarackfájukról.

A séta közben találkoztam egy idős hölggyel is a faluból,

és három kajszibarackfát mutatott az árnyékban a hegy alatt,

és azt mondta, hogy szedjem le mindet.

A fia szokta leszedni, de idén nem tudott eljönni...

Ezt hívják szerencsének. Haha

Azonnal rendeltem egy kajszibarack szedésére alkalmas eszközt, és nekiálltam a szedésnek.

Elmentem kajszibarackot szedni.

Ááá, fárasztó, de nem fárasztó.

A betakarítás öröme.

Csak három fáról nagyjából három kosárral szedtem.

Már vettem is kajszibarackot,

így bőven hagyok a madaraknak is.

Vettem egy élelmiszer szárítót, és kajszibaracklekvárt készítettem.

Ó, a kajszibarack miatt kidobom a minimalista életemet.

A kajszibaracklekvárnak köszönhetően az őszi salátám is megváltozott :)

A kész kajszibaracklekvár nassolnivalóként, boros falatkaként,

de salátára szórva is finom.

A maradék kajszibaracklekvárt elviszem ajándékba, amikor felmegyek Szöulba.

Tisztán termesztett Goseong-i, igazi helyi termék. Haha

Értékes tanulságot szereztem.

A falun

a kajszibarackot szedni kell, nem venni.

Még ha nincs is saját kajszibarackfám, bőven van kajszibarack.